 |
Prológus1. fejezet2. fejezet |
Fejezetek
" Megtört álarcok hullanak ölembe, egyik a másik után mondd kudarcot, miközben a váló énem eltűnik, csak egy változó személyiség marad kívül. Belül pedig marad az üresség, s ha valaki megismer, rájön, több volt bennem akkor mikor először találkoztunk, az idő alatt amit velem töltött semmit nem tudott meg, mert a belsőm egy tátongó lyuk. " / Saját /
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése